Gyakran ismételt kérdések

A Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) egy olyan eszköz, amely átfogóan és szisztematikusan, hierarchikusan szintezve rendezi el a magyar képesítési rendszerben megszerezhető bizonyítványokat és okleveleket az elért tanulási eredmények alapján.

Az MKKR nyolc szinten helyezi el a magyar oktatási és képzési rendszer képesítéseit a megszerezhető tudás, képességek, attitűdök, valamint az autonómia és felelősségvállalás alapján. Az MKKR láthatóvá teszi a hazai képesítési rendszerben bejárható utakat, valamint megteremti a kapcsolatot az Európai Képesítési Keretrendszeren keresztül más tagállamok képesítési rendszerével és képesítési keretrendszerével.

Az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) egy olyan referenciakeret, amelynek segítségével könnyebbé válik az Európában megszerezhető bizonyítványok és oklevelek összehasonlítása.

Az EKKR fordító eszközként működik a különböző országok képesítési rendszere és képesítési keretrendszere között, átláthatóbbá és egyértelműbbé téve a képesítések tartalmát a munkaadók, az egyének és az intézmények számára. Elsődleges célja, hogy támogassa a földrajzi mobilitást és az egész életen át tartó tanulást. Ily módon hozzá tud járulni a képesítések külföldön történő elismeréséhez is.

Az EKKR nyolc referenciaszintet tartalmaz, melyek a képesítések teljes skáláját lefedik, alapfokú oktatástól, a közoktatáson át a felsőoktatásig, beleértve a doktori képzést és a felsőoktatási szakképzést is, illetve azokat, amelyek a tanulás intézményes, azaz formális rendszerében megszerezhető képesítéseken túl kiterjednek a nemformális úton szerzett tanulási eredményekre.

Az EKKR nyolc szintjét egy-egy jellemzőcsoport határozza meg, amely az adott szintű képesítésekre vonatkozó tanulási eredményeket jelzi valamennyi képesítési rendszerben. Ezek a jellemzők a tudás, a készségek, valamint az autonómia és felelősségvállalás. A jellemzőket úgy fogalmazták meg, hogy egyértelmű különbséget tegyenek a szintek között, és világos fejlődést mutassanak a korábbi szinthez képest.

Az MKKR bevezetésekor az alábbi közvetlen célokat fogalmazták meg:

1. az oktatás és képzés különböző szintjei kimeneti szabályozóinak egységes rendszerbe foglalása, e kimeneti szabályozók harmonizációjának segítése,
2. az oktatás és képzés minőségbiztosítási rendszereinek az erősítése és összhangjuk kialakításának támogatása,
3. a nem-formális és az informális tanulás keretei között megszerzett tudás és kompetenciák elismerése,
4. az oktatási és képzési rendszeren belüli szakmapolitikai koordináció, a társadalmi partnerekkel való együttműködés erősítése,
5. az oktatási-képzési programok tervezésének és kidolgozásának eredményesebb orientálása,
6. az egyén pályaválasztásának, a pályaorientációs és tanácsadási rendszerek eredményesebb működésének támogatása,
7. a vállalkozások (munkaadók) számára európai kontextusban is értelmezhető rendszerszerű információk szolgáltatása a képesítésekről.

Bevezetésének és működtetésének legfontosabb elvárt eredményei az alábbiak voltak:

1. Javul az oktatási és képzési rendszerek átláthatósága. Ennek révén:
   
   1. orientálja az egyént, az oktatás és a munkaerőpiac valamennyi szereplőjét a képesítések tartalma és gyakorlati hasznosíthatósága tekintetében;
   2. hozzájárul az oktatás és képzés eredményességének, hatékonyságának, munkaerő-piaci relevanciájának az erősítéséhez.
2. Javul az oktatási és képzési rendszerek közötti, továbbá a formális, nem-formális tanulási utak közötti átjárhatóság. Ennek révén:
   
   1. össztársadalmi méretekben erősödik a tanulás vonzereje;
   2. javul az oktatás méltányossága, a tanulás különböző formáihoz való hozzáférés lehetősége;
   3. javulnak a társadalmi mobilitás esélyei.
3. Megteremtődnek az Európai Képesítési Keretrendszerhez történő csatlakozás szakmai, jogi feltételei. Ennek eredményeként:
   
   1. Magyarország belátható időn belül a kialakulóban lévő egységes európai oktatási térség aktív szereplőjévé válik;
   2. európai méretekben erősödik a bizalom a magyarországi képesítések iránt, ami nemzetközi színtéren növeli a hazai oktatási rendszerek, mindenekelőtt a felsőoktatás elismertségét, vonzerejét;
   3. javítja a magyarországi képesítéssel rendelkező munkaerő versenyképességét az európai munkaerő-piacon.

(forrás)

Az MKKR a következő magyarországi képesítéseket tartalmazza, amelyek EKKR szinttel is rendelkeznek:

• a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény szerinti érettségi bizonyítvány;
• a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényben meghatározott, állam által elismert szakképesítések (az Országos Képzési Jegyzékben található szakképesítések) bizonyítványai;
• a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény végrehajtási rendeletében meghatározott, szakmai oktatás keretében technikumban és szakképző iskolában megszerezhető államilag elismert középfokú végzettségek és szakképzettségek;
• a nemzeti felsőoktatásról 2011. évi CCIV. törvény szerint oklevéllel tanúsított végzettségek, szakképzettségek (a felsőfokú szakképzés, a szakirányú továbbképzés, az alapképzések, a mesterképzések, osztatlan képzések szerinti szakképzettséget tanúsító oklevelek);
• a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény szerinti felnőttképzési programkövetelmények alapján megvalósuló szakmai képzésekre épülően megszerezhető szakképesítések.

A felnőttképzési egyéb, nem szakképesítésre felkészítő képzési programok tanúsításainak rendszerbe illesztése még nem történt meg.

A szintek megmutatják, hogy milyen nehézségű, mennyire összetett tudás sajátítható el a képesítés megszerzésével.

A tanulási eredményekben történő leírás átláthatóvá teszi, hogy a bizonyítványt megszerző egyén mit tud, mire képes, milyen attitűdökkel rendelkezik és mekkora önállósággal és felelősségvállalással képes végrehajtani a műveleteket. A magyarországi képesítések érthetőbbé és összehasonlíthatóvá válnak szintjük meghatározásával és tanulási eredményeken alapuló megközelítésével, leírásával.

Az MKKR a Tanácsi ajánlásban elfogadott definíció alapján fogadja be a képesítéseket.

Eszerint „a képesítés egy értékelési és hitelesítési folyamat formális eredménye. Akkor adják ki, amikor az illetékes testület megállapítja, hogy az egyén adott követelményeknek megfelelő tanulási eredményt ért el."

A tanulási eredmények a tudás, a képességek, az attitűdök, valamint az autonómia és felelősségvállalás szempontjából meghatározott megállapítások arra vonatkozóan, hogy a személy egy tanulási folyamat befejezésekor mit tud, mit ért és mit képes elvégezni.

Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszerét (ISCED) az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete dolgozta ki annak érdekében, hogy az egységes és nemzetközileg elfogadott meghatározások megkönnyítsék a különböző országok oktatási statisztikáinak és mutatóinak összehasonlítását. Ez alapján soroljuk be az egyes képesítéseket a témájuk szerint tematikus területekbe. Az ISCED egységes nemzetközi osztályozási rendszeréről itt olvashat többet.

A Magyar Képesítési Nyilvántartás tartalmazza az MKKR-be besorolt és EKKR szinttel is rendelkező képesítések nevét, besorolási szintjét, tématerületét, leírását, megszerzésük időtartamát, valamint a képesítéseket kiadó intézményeket.

A nyilvántartás segítségével az érdeklődő felmérheti, hogy jelenlegi képesítései, kompetenciája alapján milyen területen érdemes tanulmányokat folytatnia. Megismerhetők a keretrendszerek működési elvei és lehetőségei, továbbá az EKKR Nemzeti Koordinációs Pont tájékoztató anyagai.

A képesítések európai szintű adatbázisa a Tanulási lehetőségek és képesítések Európában az EUROPASS oldalon található meg.

2008-ban az Európai Parlament és a Tanács ajánlást fogadott el az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszere bevezetéséről (EKKR), és ajánlást fogalmazott meg a tagállamok részére, hogy nemzeti képesítéseiket az EKKR-hez illesszék. Magyarország kormánya 2008-ban döntött arról, hogy országos képesítési keretrendszert hoz létre, és csatlakozik az EKKR-hez. Ekkor hívta életre azt a tárcaközi bizottságot, amely a keretrendszer kidolgozásáért lett felelős.

2011-ben a keretrendszer nevét Magyar Képesítési Keretrendszerre módosította a kormány, a tárcaközi bizottságot pedig MKKR Szakmai Munkacsoportnak nevezte el. A fejlesztések első lépésének eredményeként 2012-ben döntött a kormány arról, hogy az MKKR a tanulási eredményeket nyolc szinten határozza meg és a szintleíró jellemzőket, az ún. deszkriptorokat a tudás, a képesség, az attitűd és az autonómia és felelősségvállalás szerint fogalmazza meg.

2014-ben a kormány elfogadta a köznevelésben, a szakképzésben és a felsőoktatásban megszerezhető képesítések MKKR szintekre való besorolását. Az Európai Bizottság EKKR tanácsadó csoportján keresztül 2015-ben ismerte el az MKKR-t, az MKKR-be besorolt képesítések szintezését és az MKKR és az EKKR egymáshoz való viszonyításának alátámasztását. Ezzel az MKKR-be besorolt képesítések az MKKR szint mellett a megfelelő EKKR szintjelölőt is jogosultak feltüntetni.

2017-ben a Tanács új ajánlást fogadott el az EKKR-ről, amely további feladatokat határoz meg a tagállamok és az Európai Bizottság számára.

Az egész életen át tartó tanulás, az egyéni fejlődés, a versenyképesség, a foglalkoztatottság, a társadalmi kohézió szempontjából és ezzel egyidejűleg a globalizáció felgyorsulásával a társadalmi mobilitás egyre szervesebb eleme az oktatásról, tanulásról és munkavállalásról alkotott képünknek. Ezen tendencia magával hozta azt a szükségletet, hogy a különböző országokban megszerezhető képesítések értelmezhetővé, összehasonlíthatóvá, ezáltal elfogadhatóvá váljanak a tagállamokban.

Az EKKR kidolgozása 2004-ben kezdődött a képesítések átláthatóságának javítására szolgáló közös referencia kialakítása érdekében. Az Európai Bizottság javasolta a nyolcszintű, tanulási eredményeken alapuló keretrendszer megalkotását, melyről 2005 második felében egész Európában konzultáció folyt. A beérkezett véleményeket figyelembe véve módosították a javaslatot, melyet a Bizottság 2006. szeptember 6-án elfogadott.

Az Európai Parlament és Tanács 2007-ben sikeres tárgyalást folytatott a javaslatról, amelynek nyomán 2008-ban az EKKR-t hivatalosan is elfogadták. Célja, hogy közös viszonyítási keretrendszert hozzon létre, amely megfeleltetési eszközként szolgál a különböző képesítési keretrendszerek és szintjeik között a közoktatásban, a felsőoktatásban, illetve a szakoktatásban és szakképzésben.

2017-ben az Európai Parlament és Tanács találkozóján elfogadásra került az új EKKR-ről szóló ajánlás, mely már tartalmazta az előző évtized tapasztalatait. Ezek alapján a tanácsi ajánlás felkéri a tagállamokat arra, hogy szükség szerint folyamatosan frissítsék nemzeti képesítési keretrendszereik EKKR-rel történő megfeleltetését, minőségbiztosítási elveket vezet be az EKKR szintek szerinti képesítések esetében, az EKKR szintleírásoknál alkalmazott 'kompetencia' jellemző (deszkriptor) helyett az 'autonómia és felelősség' jellemzőt használja elkerülve az egyéb kompetencia-meghatározásokkal fennálló ellentmondásokat.

A megfeleltetési folyamat lényege, hogy a szakértők összevetik az MKKR szintjeit az EKKR szintjeivel, és bebizonyítják, hogy az adott szinteken megkövetelt tanulási eredmények megfelelnek egymásnak: vagyis, amennyiben egy magyar diák az MKKR szerinti 5. szintű képesítést szerez, az az EKKR szerint is az 5. szintnek fog megfelelni. E folyamat részét képezi az is, hogy a hazai képesítéseket besorolják az MKKR szintjeire. A megfeleltetés eredményeképpen egy ún. viszonyítási jelentést készítenek az egyes EKKR-hez csatlakozni kívánó országok.

A 2015-ben elfogadott viszonyítási jelentés (Referencing report) ismerteti a magyar képzési és képesítési rendszert, a Magyar Képesítési Keretrendszer történetét és céljait, a képesítések típusait és rendszerbe sorolásukat, az EKKR és MKKR viszonyítási mechanizmusát, az egyes képzési szektorok képesítéseinek kapcsolódását, a képesítések besorolásának minőségbiztosítását.

A nemformális és informális tanulási környezetben megszerzett tudások és ismeretek, valamint kompetenciák többnyire nem dokumentáltak, elismerésükre, figyelembevételükre nem kerül sor, nehezen ismerhetők el, ami így a képzési kapacitások megfelelő elosztásának és az egyéni tanulási idő értékének pazarlását jelenti. Ennek a helyzetnek a kezelésére jönnek létre és terjednek a validációs eljárások, amelyek az így szerzett kompetenciákat azonosítják, dokumentálva láthatóvá teszik, értékelési folyamat során elismerik és tanúsítás formájában elősegítik hasznosulásukat mind az egyén, mind a munkaerőpiac számára.